A Mikulás után most itt az ideje, hogy ne csak az öreg nagyszakállút, hanem a húsvéti nyuszit is leleplezzük.

Jézus az Újtestamentumban leírt, a Kálvárián történő megfeszítése utáni, 3 nappal későbbi feltámadásáról emberek milliói emlékeznek meg világszerte húsvétkor. Ugyan ez a nap az, melyen a gyerekek izgatottan várják, hogy a húsvéti nyúl megérkezzen a csokitojásaival. Mióta a nyugati kereszténység  a Gergely-naptárat, és a keleti kereszténység a Júlián-naptárat használja, húsvét vasárnapját a márciusi nap-éj egyenlőséget követő első vasárnap, és így más-más időpontokban ünneplik meg. Szóval hol is kezdődött ez a mozgóünnep, és mik a hozzá kapcsolódó tredíciók eredete?

A legtöbbb történész, köztük a Bibliakutatók is egyetértenek a húsvét pogány gyökereiben. A New Unger-féle Bibliai szótár szerint:

Az Easter szó szász eredetű, Eastra, a tavasz istennője, akinek dicsőségére áldozatot mutattak be minden évben húsvét napján. A nyolcadik századra az angolszászok átvették ezt a nevet, hogy ezzel ünnepeljék Krisztus feltámadását.

Azonban még a pogány eredetben megegyezők között sem teljes az egyetértés abban a tekintetben, hogy pontosan melyik pogány tradíció nyomán született az ünnep. Nézzünk hát meg néhány lehetséges perspektívát.

A fetámadás mint az újjászületés szimbóluma

Az egyik teória szerint a húsvéti keresztre feszítés és feltámadás az újjászületés jelképe, mely az évszakok váltakozását, a halált, és a Nap visszatérését szimbolizálja.

A Seattle-i Egyetem Teológiai és Vallási tanszékének tanára, Dr. Tony Nugent szerint húsvétot a sumér Dumuzi (Tammuz) és felesége Inanna (Ishtar) ősi mítoszához, az időszámításunk előtt 2100. körül táblákra vésett "Inanna alászállásához" vezethetjük vissza. Mikor Tammuz meghalt, a bánatos Ishtar követte urát az alvilágba - hét kapun keresztül, fizikai valójától megfosztva. A "meztelen és mélyen meghajló" Ishtar felett aztán ítéletet mondanak, megölik, és testét megfeszítve közszemlére teszik. Eközben hiányában a föld elveszíti termőképességét, a termény nem nő tovább és az állatok sem szaporodnak. Ha valaki nem tesz valamit, a Földön vége az életnek.

Miután Inanna három nap után sem jelenik meg, segítője segítséget kér a többi istentől. Végül egyikük, Enki, két lényt teremt, akik az élet vizének és az élet növényének hordozói lesznek az alvilágban - ahol aztán Inannát és Dumuzit meglocsolják ezekkel, így feltámasztva őket, és erőt adva nekik, hogy napfényként visszatérjenek a Földre hat hónapra. Fél év után azonban Tammuz visszatér a holtak alvilágába, hogy ott is maradjon megint fél évig, miközben Ishtar keresi őt, és a vízistennek sugalmazza hogy mentse meg őket. Ez volt a téli halál, és a tavaszi élet körforgása.

Inanna alászállása. forrás

Dr. Nugent azt is kiemeli, hogy párhuzam vonása Krisztus és Inanna eposza közt

nem feltétlen jelenti azt, hogy nem volt egy Jézus nevű valódi személy akit megfeszítettek, viszont azt annál inkább, hogy ha volt, akkor a története egy nagyon ősi, és széles körben elterjedt gondolatkör mentén volt és van struktúrálva.

Mezopotámia területi és kulturális határain túl Inanna a babilóniai neve szerint, "Ishtar"-ként volt ismeretes. Az ősi Kánaán területén Ishtart Astare-ként tartották számon, és görög illetve római ellenpárjai Afrodité és Vénusz voltak. Mikor a keresztények a 4. században felfedezték Jézus jeruzsálemi sírjának pontos helyét, akkor ott egy Afroditénak (Astarténak/Ishtarnak/Inannának) szentelt templom állt. Ennek lebontásával kezdődött meg a keresztény világ legszentebb színhelyének, a Szent-sír templomnak az építése. 

Dr. Nugent arra is rámutat, hogy Inanna és Dumuzi története csak egyike azoknak, melyekben meghaló és feltámadó istenek képében jelenik meg az évszakok váltakozása. Példának okáért ott van az egyiptomi Hórusz; vagy Mithras története, akit tavaszi időszakokban imádtak; és Dionüszosz históriája, akit saját nagyanyja támasztott fel. Ezen történetekben mind meghatározó tematikák a termékenység, a megújulás, a sötétségbe ereszkedés, és a fény győzelme a sötétség felett, a jó győzelme a gonosz felett.

A Tavasz Istennőjének húsvéti ünnepe

Egy másik perspektíva szerint nem Ishtar történetének a reprezentációja húsvét, hanem eredetileg Eostre, más nevén Ostara, Austra, vagy Eastre ünnepe. Ostara egyik legjellemzőbb, és leginkább tisztelt aspektusa mind az ősi, mind a modern ember számára az újjászületés szelleme.

A március 21-ei Ostara ünnepet annak tiszteletére tartották, hogy a fény és a sötétség egyenlő lett, és a fény onnantól kezdve csak növekedni fog. Mint hosszú sötét tél után érkező fényhozó, az istennőt gyakran ábrázolták nyúllal, mely állat a tavasz, és az évszak termékenységének a jelképe.

Jakob Grimm Német Mitológiája szerint a feltámadás képe Ostara ünepén keresztül rögzült: "úgy fest, Ostara, Eástre tehát a ragyogó hajnal, a felemelkedő fényesség, az áldás és öröm istensége, akinek értemét könnyen adaptálta a keresztény Isten feltámadás-napja."

Az "Easter" szó legtöbb elemzése tartja a nézetet, miszerint eredete az angol szerzetes, Bede által a 7-8. században említett Ēosturmōnaþ (az óangol "Ēostre hava", melyet Bede idejében a "húsvét hónapjának" [Paschal month] montak) angol hónapnévig vezethető vissza - mely hónap az április volt, és mint írja

egykor Ēostre istennőről nevezték el, akit lakomával ünnepeltek abban a hónapban.

A húsvéti szokások gyökerei

A legszélesebb körben ismert húsvét vasárnapi szokások mind a nyúl és a tojás szimbolikájához kapcsolódnak. Mint azt korábban láthattuk, a nyúl egy Eostre-val kapcsolatos szimbólum, mely a tavaszi időszak kezdetét személyesíti (vagy nyulasítja inkább) meg. A tojás is ehhez hasonlóan, a tavasz, a termékenység, és a megújulás jelképe. A germán mitológia szerint Ostara egy sebesült madarat, melyet az erdőben talált, úgy gyógyított meg, hogy azt nyúllá változtatta. Azonban az részben madár maradt, és a nyúl úgy fejezte ki háláját az istennőnek, hogy ajándék gyanánt tojásokat tojt neki. 

A tojással kapcsolatos pogány tradíciókat az Encyclopedia Britannica egyérelműen elmagyarázza: "A tojás, mint a termékenység és a megújuló élet szimbóluma már az egyiptomiaknál és a perzsáknál fellelhető, akik úgyszintén tojást színeztek és ettek a tavaszi ünnepeik során." Az ősi Egyiptomban a tojás a Napot szimbolizálta, míg a babilóniaiak számára pedig a Venus Ishtar kikelését, aki az Eufráteszbe esett a mennyországból.

Relief Mithrásszal körülbelül a második évszázadból, amint kozmikus tojásból emelkedik ki.  forrás 

Sokféle keresztény gondolatkör osztozik a tradíción, melyben a húsvétkori tojás-ajándékozás az új élet ünneplése. A keresztény emlékezetben Jézus a kereszthalála után feltámadt holtából, megmutatván hogy az élet győzedelmeskedhet a halál felett. A keresztények számára a tojás Jézus feltámadásának szimbóluma, mely a feltörése után olyan, mint az üres sír.

A tojás szimbolikájának igen ősi eredetének ellenére a legtöbb ember egyetért abban, hogy az egyik legjobban ez jelentíti meg a megújulást kerekségével, végtelenségével, az élet ígéretével.

Érdemes még megemlíteni, hogy a nyúl néhány forrás szerint egy félreértés kapcsán került a húsvéti ünnepkor jelképei közé. Egyes német területeken ugyanis gyöngytyúkot ajándékoztak egymásnak az emberek, annak tojásaival együtt. A gyöngytyúk német neve Haselhuhn, rövidebben Hasel. A nyúl németül pedig Hase. Nyugat-Európa számos országában és az Egyesült Államokban is szokás a húsvéti fészek készítés, amelybe majd húsvét reggelén a nyúl a tojást és az ajándékot tojja. Németországban már a 16. században elindult ez a hagyomány.  A húsvéti fészekrakás abból a megfigyelésből vezethető le, hogy a nyúlfélék (Leporidae) családján belül a tulajdonképpeni nyulak (Lepus) neméhez tartozik a mezei nyúl, amely az üregi nyúllal ellentétben a föld felszíne felett épít fészket utódai számára.

Az első húsvét

Nincsen egyértelmű történelmi emlékünk az első húsvétünnepről, de az első célzást rá az Apostoli Alkotmányokban találjuk, melyek 3-4. századi Szíriában keletkeztek. A mű írója ismeretlen, de a benne foglaltak szerint a tizenkét apostol írta azt. Azonban az evangéliumokhoz hasonlóan, azokban az időkben jellemző volt hogy a szent írások alkotói névtelenek kívántak maradni, és történelmi figuráknak tulajdonították műveiket. 

A fő probléma a húsvét esetében az, hogy igazából már akkor sem tudta senki pontosan Krisztus keresztrefeszítésének pontos idejét, így a zsidó pészah, vagyis az elkerülés ünnepe körülre lőtték be azt, és így a húsvétot is - a pészah úgyszintén egy tavaszváró ünnep a zsidóság életében. Számukra a pészah nem csak a tavasz ünnepe, hanem egyiptomból való kivonulásuké is. Más források szerint az áthaladás szó arra is utalhat, hogy a tíz csapás során Isten "áthaladt" a zsidók felett, és őket megkímélte.

Bár sok, a tavasz érkezésének ünneplésével összefüggésben tartott pogány ünnep egy ponton biztosan egy időben volt ünnepelve a keresztény húsvéti tradíciókkal, idővel azokat mintegy bekebelezte a kereszténység mint Jézus feltámadásának szimbóluma. Az első nikaiai zsinat (325) a húsvét dátumát a márciusi nap-éj egyenlőség utáni teliholdat (Paschal-telihold, angol hagyomány szerint) követő vasárnapra rögzítette.

Akár mint vallási ünnep tekintünk rá, mely Jézus Krisztus feltámadásáról emlékezik meg, akár mint az északi félteke családjainak tojásfestéssel és húsvéti nyúl-várással tarkított tavaszváró ünnepeként, a húsvét ünneplése megőrizte az újjászületés ezer éves szellemiségét. 

És még álljunk meg egy nyúlra

Húsvéti kosarakat tojással, kiscsirkével, nyúllal már a régiek is ajándékoztak egymásnak. Az első húsvéti kosarat Assisi Szent Ferenc kapta, aki a böjt hat hetét egy itáliai szigeten töltötte. A szigeten csak apró állatok laktak, így társa a legenda szerint egy apró nyúl volt, aki madárfészekből készült húsvéti kosarat adott neki – ezzel fejezte ki Szent Ferencnek a sziget lakóinak szeretetét. Szeressétek ti is ezeket a kis állatokat. Egy kisállat nem szabad, hogy eldobható ajándék legyen;

egy nyúl tartása nagy felelősséggel jár. Ha úgy érzed, erre nem vagy alkalmas, a pillanat öröméért ne tedd tönkre egy állat életét, és ne ajándékozz élő állatot húsvétra (sem)!

Nyitókép:

Szerb fiatalok a "bele poklade" farsangot járják, többek közt nyúlmaskarába öltözve, tojást gyűjtve Lozovik kisvárosában. Az este folyamán még tüzet is fognak ugrani, hogy elűzzék a démonokat.

Forrás: 

http://www.ancient-origins.net/myths-legends/ancient-pagan-origins-easter-001571

https://kronika.ro/husvet/husveti_szimbolumok_eredete/