2006-ban egy Semir Osmanagić nevű bosnyák amatőr régész érdekes dolgot tárt a világ elé:  azt, hogy Visoko városa mellett, a piramis szerű geológiai képződmény egy ember építette piramist rejt. Azóta pörög a piramis-hype. Azt már tudjuk sokan, hogy egy pszeudo-archeológiai cirkuszról van szó, azonban mik is az egyéb okok? Ugyanis ahhoz, hogy megértsük a "piramisok" jelentőségét nem elég pusztán jót nevetni rajta.

Figyelmeztétés! Nagyon hosszú poszt következik, de mindenképpen ajánlom végigolvasni, főleg azon generációnak akik mint én: nem élték meg szerencsére a délszláv háborúkat még a hírekből sem.

Bosznia-Hercegovina, dióhéjban

Először is, a "piramisok" megértéséhez ismernünk kell Bosznia-Hercegovina (továbbiakban csak mint Bosznia fogom emlegetni) és Visoko múltját és jelenét. Bosznia területe dimbes-dombos, hegyek által ölelt világ melynek történelme során fontos szerepe volt - többek közt azt is tudjuk, hogy a neandervölgyi ember egyik utolsó menedéke volt ez a terület. Visoko városa az egyik legrégebben lakott település az országban, múltja 7000 évre vezethető vissza a méltán híres Butmir kultúra emlékein keresztül. A már említett geológiai jellegzetesség okán Bosznia azon két útvonal között fekszik, melyen keresztül különböző népek megszállták a balkánt - illírek, szlávok, törökök, még mi magyarok is. Azonban ez nem jelentette, hogy a terület ne vált volna különböző népek olvasztótégelyévé és nem véletlen nevezték többen a "Balkán mikrokozmoszának". Jelenleg három fő csoportot különböztethetünk meg az országban: a muszlim bosnyákokat, a katolikus horvátokat, és az ortodox keresztény szerbeket.

(A képen Tvrtko Kotromanić, az első bosnyák király levele látható 1355-ből, mely írásos emlékeink közül először említi Visoko-t) Ezek a népek sokáig többé-kevésbé békében éltek egymás mellett, míg az osztrák-magyar uralom alatt ki nem élesedett nemzeti identitásuk. Később aztán, az első világháború után Jugoszláviává egyesültek ezek a különböző népcsoportok a balkánon, azonban mint az sejthető volt, idővel a birodalom szétesett és megkezdődött az acsarkodás. 1992. április 6-án lépett ki a birodalomból Bosznia, melyet ugyan azon a napon Szerbia meg is támadott, és Szarajevó ellen vonult. Az ezt követő három és fél éven át dúló háború egy hatalmas káosz volt, egy bosnyák-szerb-horvát vérfürdő, mely során bár minden oldal elkövette a maga háborús bűneit, azonban a bosnyákok voltak a leginkább megkínzott etnikum. A helyi világégés volt a holokauszt óta a második legnagyobb emberirtás európában, mely körülbelül 150 ezer áldozattal, és a fél ország elmenekülésével járt. 1995-ben aztán a délszláv háborúkat lezáró daytoni békeszerződés értelmében a gyakorlatilag több részre szakadt Bosznia-Hercegovinát újraegyesítették, de a területén kikiáltott Szerb Köztársaság és a bosnyák-horvát béketárgyalások folyamán felállt Bosznia-hercegovinai Föderáció jogalanyiságát is elismerték. Bosznia-Hercegovinát két „entitásra” osztották fel, melyek önálló parlamenttel rendelkeznek. A dualista állam egységét a ENSZ Boszniai Főmegbízott Hivatala biztosítja, amely az ENSZ nevében kormányozza egész Boszniát. Visoko korábban amúgy a Bosnyák Királyság egyik központi városa volt, híres az ezüstjéről és más értékes fémjeiről. 1463-ban került ottomán uralom alá, mely meg is látszik: a délszláv háborúk előtt a népesség 96%-a, manapság ~70% vallja magát muszlimnak. Neolitikus, középkori, illír és római, illetve ottomán történelmi emlékek, és ezekkel kapcsolatos archeológiai feltárások tucatja hálózza be a várost körülvevő tájat. 

És most végül is van ott valami érdekes?

Ott van például az a körülbelül hatvanezer sírkő, a stećak-ok, melyek a 11. századtól jelentek meg, szinte kizárólag az egykori Bosnyák Királyság területén. Ami többek közt az egyik dolog ami megalapozza a disszonanciát esetünkben, ezek a kőtömbök.

Ugyanis a piramisokat ugyebár roppant súlyú kőtömbökből építették, és felmerül a kérdés: élhetett-e a területen egyáltalán olyan civilizáció mely erre képes lett volna? Egyesek szerint ezek a sírkövek mivelhogy több tonnás kőzet-szörnyetegekről beszélünk, bizonyítékok, hogy igen is élt ott ilyen civilizáció - azonban egy gond van, hogy több ezer évnyi különbség van (állítólag) a kettő között. Viszont Visoko körül kiemelkedően sok ilyet találni. És mind megegyezik egy jellegzetességben: a Visoko körül talált sírkövek szinte mindegyike, a felső részén háromszöget formáz. Ez arra enged következtetni, hogy a piramis alakú dombot az egykor itt élő ember rituálisan tisztelte, és ez nem is meglepő - tisztában kell lennünk azzal, hogy a természetes, piramisformájú dombokat már az egyiptomiak is a teremtés isteni képződményeinek tekintették. Ilyen formán egyáltalán nem lehetetlen a köré épített alagutakat és járdákat valósnak tekinteni - node egy piramis? Szóval van egy poszt-traumatikus állapotban leledző, félig-meddig szétrombolt országunk, amiben háromféle vallás képviselői keverednek. És akkor... 

...igen, egy piramis, mondja Osmanagić.

De ki ez az Osmanagić koma? Ő egy Szarajevóból származó üzletember és hobbi-régész. A háború előtt elmenekült az országból, és Houstonban alapított egy 100 embert foglalkoztató, egyébként sikeres fém-építészeti vállalkozást. Szabadidejében állítása szerint 15 éven keresztül látogatta és vizsgálta a világ piramisait. 2005-ös könyve, a Maják Világa szerint a maják a plejádokon élő idegen lényektől származnak, akik Atlantiszi és Lemúriai elődeiktől örökölték tudásukat, és azért építettek piramisokat fontos energetikai sávok mentén, hogy közelebb kerülhessenek teremtőikhez és egy másik tudatállapothoz. Ezután utazott Visokoba a helyi múzeumigazgató meghívására, amikor is a Visocica-hegyet egy hirtelen ötlettől vezérelve kinevezte a "Nap Piramisának". Négy, a közelben lévő hasonló képződményt pedig a Hold, a Szeretet, a Bosnyák Sárkány, és a Föld Temlomának nevezett el. Azt is kitalálta rögtön ránézésre, hogy a Nap Piramisa 8-12 ezer éves lehet. Későbbi írása szerint a környéken talált alagutak falán "az egyik legősibb írást találták, melyek az északi rúnákhoz hasonlítanak". Miután ásatási engedélyeket szerzett, elkezdte a hegy lábát miszlikekre tépni, bár túl sok érdekeset nem talált, legalábbis számunkra - viszont csontvázakat igen, melyeket kormeghatározásra elszállíttatott, azonban azóta sem tudni azokról semmit.

A 2006-os, a Nap Piramisáról szóló könyve, melyben korábbi munkájával bizonygatja annak létezését, elég nagy média-visszhangot csapott. Ennek örömére megalapította a Nap Piramisa Alapot (továbbiakban Alap), 85 roppant szűkszavú taggal, akik az önkénteseken kívül a feltárást végzik. Ez után Osmanagić elkezdett turnézni elképzelésével: a boszniai nagykövetségeken tartott előadásokat a sajtó és a publikum részére felfedezéséről, sőt, olyan városokban is mint New York vagy London. Ez után pedig egy 20 részes sorozatot forgatott egy boszniai televíziótársasággal. Időközben egy-két professzort is megnyert ügyének, főként egyiptomi tudósokat - viszont a közvéleményt egyáltalán nem hatotta meg, hogy ezek az emberek egyáltalán nincsenek tisztában a boszniai geológiai adottságokkal (ahogy a tudósokat sem, akik egy-kettő kivételével nagyon hamar kiszálltak a projektből). 2007 júniusában Osmanagić engedélyeit visszavonták miután egy tüntetéssorozat kezdődött, pszeudoarcheológiának nyilvánítva a tevékenységét, azonban Visoko lakosai ellentüntetésekbe kezdtek, és útlezárásokkal térítették "jobb belátásra" Gavrilo Grahovacot, a bosnyák művelődésügyi minisztert és a boszniai miniszterelnököt.

Mi a fene az a pszeudóarchakármi?

A pszeudo-archeológia egy viszonylag új fogalom, így aztán nehéz azt leírni egy mondattal - mondjuk úgy hogy régészeti konteó. Pontosan úgy működik ez is mint a pszeudo-tudományok legjava: a célja olyan alternatív ötletek és állítások nagy dobra verése, melyek aztán odavonzzák és ott is tartják a publikum, a néptömegek, és a média figyelmét és hitét. Hogy mi az elérni kívánt cél az más tészta, erről később.

Egyik nagyon szép példája ennek a cardiffi óriás, vagy a Badiny-Jós féle Magyar Biblia. 

Mit mond a geológia?

Hát nem éppen azt, amit Osmanagić várt volna. 2006. május 8-án tartott geológusokból álló csoport Tuzlában sajtókonferenciát ez ügyben. A Dr. Sejfudin Vrabac által vezetett szakértői csoport véleménye szerint a domb egy természetes geológiai képződmény, melynek formája az endo -és exodinamikus késő-miocénkori rétegmozgások eredménye. Szám szerint hat, 3 és 17 méter közötti mélységű fúrásból arra jutottak, hogy a környező dombok és hegyek ugyan abból az anyagból állnak mint a "Nap piramisa" - kavicskőből, agyagból, és homokkőből. Vrabac professzor elmondása szerint több tucat ilyen morfológiai formáció található csak a Szarajevó-Zenica bányászati területen.

Nem sokkal ez után lett meghívva Robert Schoch geológus és geofizikus a helyszínre, aki hasonlóan lesújtó véleményt formált: "Még csak nem is szokatlan, vagy különleges geológiai szemszögből", mondta az Osmanagić szerint emberi kéz formálta alakzatokra. Ennél azonban ő tovább ment: egyenesen meggyanúsította az "önkéntes" feltárókat azzal, hogy a "Hold piramisa" oldalában látta amint azok lépcsőket alakítanak ki. A járatok tekintetében Shoch a következőket mondta: "A sokat emlegetett ősi vésetek egyáltalán nem tűnnek ősinek. Megbízható információból tudom, hogy két évvel ez előtt, mielőtt a feltáró-csoport ezekbe a járatokba tette volna a lábát, semmiféle feliratok nem voltak azok falán. Az ősi vésetek már azóta lettek készítve..."

Paul Heinrich archeológiai geológus pedig egyenesen flatironnak nevezte a képződményt, rámutatva arra, hogy a piramis-szerű formák egyáltalán nem szokatlanok a természetben.

További információ az urbanlegends írásában. 

A holisztikus nacionalizmus

Egyértelmű, hogy nincsen piramis ott ahova azt elképzelik a bosnyákok. Lehet körülötte kiépített vallási építmény-rendszer, vagy lehetnek körülötte azzal összetéveszthető geológiai képződmények, azonban piramis mint olyan nincsen. De akkor mégis mire fel van a cécó? Ez egy roppant érdekes kérdés, és bár az ember hajlamos azt gondolni, hogy ez pusztán Osmanagić őrülete a csúcsra járatva, azonban egy sokkal érdekesebb szándék sejthető a dolog mögött. Laurajane Smith a következőképp gondolkodik az örökségről mint olyanról:

"Az örökség a helytalálásról szól. Nem pusztán absztrakt identitás megteremtését jelenti, de segít nekünk megtalálni a helyünket nemzetként, közösségként, vagy egyénként a kulturális, szociális, és fizikai világban."

És ez Boszniára igencsak jellemző. A háború után pedig a korábban relatíve békében együtt élő jugoszlávok hirtelen mind, a világban a helyüket kereső szerbek, bosnyákok, horvátok lettek. Minden városban, minden egyes helyhez odatapad erősen hogy ez muszlim, az ortodox, amaz meg katolikus. A bosnyákok számára mindennek jelentése van: egy hely nem csak egy hely szimplán, hanem minden, az aktuálisan ott élő népcsoport egy öröksége - számunkra, ahol a magyarság olyan mint a levegő, ez meglepő lehet, hogy a nemzeti büszkeséget így kiemelem, azonban ilyen fokon nem csak ránk, hanem a Bosznia területén élő emberekre is jellemző. Mint Pocitelj elpusztított mecsetje (melyet 2002-ben helyreállítottak), a háborúban sok kulturális örökség volt célpont pusztán  az általa hordozott elvek miatt.

A háború utáni időkben kialakult a különböző etnikumok között egyfajta "toleráns ellenségeskedés", melyben már nem fegyverekkel vívják a harcot - ezekben az időkben, mondjuk úgy viccesen, hogy piramisokkal. A piramis ügy, egyfajta politikai elemmé vált Boszniában. Ki kell emeljük ugyanis, hogy Osmanagić piramisait egyfajta holisztikus nacionalizmus övezi három csapásirány mentén. Elmondása szerint, a piramisokat mindenkinek találta, és nem kapcsolja egyetlen etnikumhoz sem, és Boszniát mint egy egész nemzetet "ábrázolják". Ezáltal, minden Boszniai etnikum úgymond egy tőről fakad, és megmutatja azt is, hogy a föderáció minden tagja egyként támogatja a projektet, illetve nemzetközi médiavisszhangot kelt. Ahogy Semir maga mondta:

"...valami, ami az embereket egyesíti ahelyett, hogy megosztaná őket... ...Bosznia, és az térség Európa életében a második legnagyobb oázis az intelligens ember számára idestova 2700 éve... ...a boszniaiak büszkék lehetnek az örökségükre!"

Természetesen egy ilyen retorikát a háborútól megtépázottan maradt térség nagyon hamar támogatni kezdett, bármennyire ökörség is: még egy ilyen propagandaszerűséget a nép felé a helyi vezetők sem tudtak volna kitalálni. Magas politikai szinteken talált a projekt támogatókat mind horvát mind pedig szerb oldalról. Nem véletlen az sem, hogy az egészet körülvevő szimbolika a nemzeti egységre utal, elég csak ránézzünk az Alap logójára.

A Nap Piramisa Alap célja, hogy a terület UNESCO elismertség alá kerülhessen mint a világörökség része, azonban a szervezet egyértelművé tette, hogy nem fog küldöttséget delegálni a területre - azonban mivel a politikai támogatók azóta sem csendesedtek el, a folyamat melynek során a "kicsi Boszniát" ismét a világtérképre helyezik, nem állt meg. A nép számára a "piramisok" mint pozitív nacionalizmus jelennek meg, és amíg ez egy pozitív hatás, addig teljesen joggal van a maximum kihozva a lehetetlenségből. 

Persze ez mind nagyon szépen hangzana, de...

...de ott van Međugorje. Ez a település Bosznia első sorban horvátok lakta részére esik és 1981-es állítólagos megjelenése óta Szűz Mária víziója majd' 20 millió katolikus zarándokot vonzott a területre. A félhivatalos történet szerint két fiatal fiú, majd másik 4 gyerek találkozott később a szellemmel, aki elmondása szerint még 10 alkalommal fog megjelenni és titkokat elmondani, majd még három alkalommal, mikor is figyelmeztetéseket fog átadni a világ számára. Egyesek szerint meghallgattattak a muszlim imák, és ennek nyomán kerültek a felszínre  a piramisok. Ugyan is Osmanagić bármennyire is nyomatékosítja, hogy azt mindenki számára találta, a "feltárásokkal" kapcsolatos támogatásokat főként a területen élő, túlnyomó részt muszlim közösségektől, muszlim államoktól, és politikusoktól kapja, és ami a legfontosabb: el is fogadja.

Sokan úgy gondolják, hogy a bosnyák Indiana Jones álma egy szép dolog, azonban sosem lesz etnikai egyenlőség az országban. A helyzeten nem javít a nemzetközi helyzet sem: első sorban Malajzia, Irán, Egyiptom, és Pakisztán az, aki roppant pénzügyi támogatással látják el a projektet. Mivelhogy ezek az események nem irányíthatóak már Osmanagić által, így tulajdonképpen a "piramisokat" a muszlimok kisajátították maguknak mintegy válaszként Međugorjéra. Azonban azt is meg kell értsük, hogy a muszlim "követelés" nem az iszlámnak szól: ez az etnikum pusztán akar maga is egy helyet ahova elzarándokolhatnak, ahol megtalálják a helyüket.

Pénz (és piramis) beszél?

Most persze el lehet kezdeni viccelődni, hogy a piramis-szobor biznisz képében végre ellenfelére akadt a Szűz Mária szoborka biznisz, de ez ennyire nem egyszerű. Az pénzzel kapcsolatban két vonalon indulhat el az ember a piramisokkal kapcsolatban: az egyik a hívők, akik élvezik az egyértelmű szociális és pénzügyi előnyöket melyekkel a "felfedezés" bearanyozta napjaikat. A másik a politikai ellenzék, aki felhívhatja a figyelmet, hogy talán nem egy humbugba kéne önteni a pénzt, hanem valamibe aminek haszna is lenne. Visoko számára a "piramisok" hatalmas fellendülést hoztak: a korábbi évi 10 ezer fős turizmus 250 ezerre rúg mára, azonban a lényeg nem feltétlen csak a közvetlen előnyökben rejlik. Esref Fatic, egy szuvenírbolt tulajdonosa a következőképp fogalmazta ezt meg:

"Valami van a hegy alatt... ...bármilyen felfedezés is az, nagyon sokat jelent ennyi évnyi semmi után, az emberek ide fognak látogatni, és pénzt fognak költeni, ami azt jelenti, hogy lesz jövője a helyi fiatalságnak."

Pontosan ezért a morális fejsimogatásért roppant hasznos a piramis-őrület: nem csak a pénzt, hanem a jövőbe vetett hitüket is visszaadta Bosznia lakóinak, melyet a kegyetlen és brutális háború után elvesztettek. És ez a változás kihat a településre is: utakat erősítenek, szélesítenek, fejlődik az infrastruktúra. Ráadásul a pénzügyi fellendülés már Szarajevóig is elnyúlik, sőt, horvát cégek kezdenek a piramis-bizniszre specializálódni. 2006-ban egyesek úgy látták, hogy a "piramisok" egyenesen az EU-ba repíthetik az országot. Jelenleg 2018-at írunk, de a helyzet nem változott: igaz, rengeteg alagutat fedeztek fel ami a helyszínt érdekessé teszi, de valahogy piramis akkor sem akaródzik előkerülni. Az alábbi videóban maga "Sam" invitálja a népet a "piramis"-rendezvényekre:

Igen, jól gondoljátok: a médiahype része az is, hogy időközben "Sammé" egyszerűsödött, a mi, csak és kizárólag Indiana Jonesra hajazóan megjelenni hajlandó Osmanagićunk. Igazából lehetne itt orrvérzésig sorolni az Alap által kiadott ál-tudományos brossúráktól kezdve a szinte agresszíven megjelenített ellenségképeket, akik a nagy felfedezést meg akarják semmisíteni, de minden esetre a kampány akár egy tébolyodott elme őrülete csak, akár nem, roppant mód sikeres, és Bosznia-Hercegovina megítélésében sokat segített: nem csak "egy ország ahol háború van/volt, meg galád muszlimok", hanem egy nagyon szép és érdekes hely, ahol a keleti és a nyugati kultúra különleges fúzióját tapasztalhatjuk meg, és ahova érdemes ellátogatni, ráadásul piramisok is vannak (bár lennének, mekkora poén lenne pedig)! Ráadásul terjed mint a futótűz: hiszen jó magam is, miről is írok éppen? Teljesen mindegy, hogy a "piramisokat" milyen színben tüntetik fel: az ember elkezd az ország iránt érdeklődni. 

A határokon túli, és egyéb vonatkozások

Természetesen, az őrület nem nyugszik, és míg egy fecske nem csinál nyarat, addig egy hype könnyedén csinál másik százat. Nem sokkal később, a szerbek is megtalálták a saját piramisukat, és az egészen addig a "világ legmagasabb" piramisaként köztudatba konteósodott boszniai piramis hirtelen picike lett - a Rtanj hegy a maga 1565 méteres magasságával simán lefölözte a 213 méter magas Visočica hegyet.

De még mi magyarok is lecsaptunk a témára, mondván hogy a Pilis igazából szakrális piramisrendszer, sőt, az is "hír" lett, hogy a bosnyák "piramisokban" rovásírásra leltek.

Az itt olvasható információk pusztán töredékei a teljes társadalom-pszichológiai jelenségnek, melyek közül a főként a politikai játszmákat a "piramisok" által kihagytam, de az angolul tudók roppant érdekes olvasmányokra bukkanhatnak a forrásokban:

Tera C. Pruit: Adressing invented heritage: the case of the Bosnian pyramids

John Parle: The Visoko complex: communitas in the shadow of the Bosnian pyramids

Aly A. Barakat: the tombestones in Bosnia reflect the shape of Visocica hill?

http://www.robertschoch.net/Bosnian%20Geology%20Robert%20Schoch%20%20Pyramids%20Colette%20Dowell.htm