2018. már 12.

Szóval akkor a Sátán is kinn volt a diáktüntetésen?

írta: KisKirály
Szóval akkor a Sátán is kinn volt a diáktüntetésen?

28168622_1771040146273519_5321747393065470676_n_2.jpgFőként a szociális médiában kavart nagy port, hogy a Magyar Ateista Társaság is képviseltette magát a februári diáktüntetésen. Most akkor a pokol szájába táncolunk? Miért volt teljesen helyén való az ateizmus megmutatkozása egy oktatással kapcsolatos megmozduláson?

Kezdésnek talán ugorjunk a kellős közepébe a dolgoknak. Miután a magyar diákok megunták azt, hogy Magyarország oktatása romokban hever, utcára vonultak. És ez teljesen rendjén is van. Ők a jövőnk, nem megfelelő eszközöket adni a kezükbe olyan, mintha felnőttként csak villájuk maradna levest enni. Szóval inkább elmennek nyugatra spagettit enni. A fiatalabb generáció lesz mindig egy társadalom alapköve, és ez ellen nem lehet, és nem is szabad érveket hozni. A diákok 12+1 pontos követeléséből számunkra most az a bizonyos +1 az érdekes.

   +1. Tegyék elérhetővé minden diák számára a világnézetileg semleges oktatást!

A kérdés ez után adja magát: mert Magyarországon nincsen világnézetileg semleges oktatás? Nehéz ezt a kérdést csípőből megválaszolni. Az oktatás a nevelésnek az a része, amely főként ismeretek elsajátítása, a műveltség megszerzése, intellektuális képességek kialakítása révén járul hozzá a személyiség fejlesztéséhez. Akarunk mi a "keresztény" európai erkölcs mentén személyiségfejlesztett embereket?

A válasz egyszerű: NEM.

Nincs kényszer a vallásban (?)

Ugyanis van egy kis probléma azzal például, hogy a Költségvetési Felelősségi Intézet a tavalyi költségvetés alapján kiszámolta, hogy az állami iskolákba járó gyerekek egy főre jutó támogatási összege (61,3 ezer forint) 2,6-szor kevesebb, mint az egyházi iskolákba járóké (160 ezer forint). Ráadásul az előbbi idén 5 százalékkal (58,3 ezer forintra) csökkent, az utóbbi pedig 200 ezerre nőtt.  A különbség tehát fokozódik: 3,4-szeresre. 2015-re másfélszeresére nőtt az egyházi iskolák száma. Az állami iskolákra szánt pénz azok rövid pórázos működtetésére sem biztos, hogy elég, míg az egyházi iskolákban feltételezhetően lesz elég pénz a színvonalas oktatásra, hiszen az állam (azaz minden adófizető) által nyújtott bőkezű támogatások mellett ott vannak még az egyházak saját bevételei, és az egyházi 1%-ok is. Mindezek azt mutatják, hogy az állam súlyosan diszkriminálja saját intézményrendszerébe járó diákjait (mintegy az összes diák 80%-át!).

 A szakmai vezetés, a munkáltatói jogok 2013-tól a Klebelsberg Intézményfenntartó Központhoz kerültek, míg az iskolák épületének fenntartása továbbra is az önkormányzatok felelőssége maradt. A forrásszegény önkormányzatok úgy próbáltak megszabadulni a fenntartói kötelezettségektől, hogy egyházi kézbe adták közoktatási intézményeiket. Elsősorban emiatt nőtt meg ugrásszerűen az egyházi közoktatási intézmények aránya. Az egyházi iskolákban tanulók száma 2010 és 2016 között 81 százalékkal nőtt. Míg 2010-ben 112 500 gyermek tanult egyházi intézményben, addig 2016-ban ez a szám meghaladja a 204 ezret. Jelentősen, 69 százalékkal nőtt az egyházi köznevelési intézmények száma is a 2010/11-es és a 2015/16-os tanév között.

nevtelen_24.png

Egyházi köznevelési intézmények száma
(forrás: Köznevelési Statisztikai Évkönyv 2015/2016)

De ez nem csoda. Senki sem szívesen adja a gyerekét egy fűtetlen, módszertani és tankönyvválasztási szabadság nélküli intézménybe; inkább viszi tehát az egyháziba. Az egyházi iskolák sokszor egyfajta családpótlékként működnek, ahol egy-egy, a gyerekek problémáira nyitott, velük szót értő nagy hatású szerzetestanár rendkívüli hatást képes gyakorolni a szellemi fejlődés meghatározó szakaszában lévő kamaszokra. Kormányunk meggyőződése, hogy a legtöbb, amit egy diáknak adni lehet, hogy jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart nevelnek belőle. Ami ezen túl van, az vitatható, megkérdőjelezhető, és nem tudni, kiállja-e a következő évszázadok próbáját. Egy olyan világban, ahol már látjuk a sarkon beforduló transzhumanista gondolatokat. És nem mellesleg kikérem magamnak, hogy akkor lehetek jó magyar, ha jó „keresztény" vagyok.

A szuverenitás vajon mi? 

A lelkiismereti- és vallásszabadság érvényesülése szempontjából világnézetileg elkötelezett és világnézetileg semleges állam különböztethető meg. Ha az állam világnézetileg elkötelezett, a lelkiismereti- és vallásszabadság nem, vagy csak korlátok között „megtűrten” érvényesülhet. Az Alkotmány és az Alaptörvény szövege az állam és az egyház egymáshoz való viszonya kérdéskörében eltérő: Az Alkotmány szerint „A Magyar Köztársaságban az egyház az államtól elválasztva működik.” Az Alaptörvényben található „különváltan működnek” megfogalmazásból nem vonható le határozottan és egyértelműen az a következtetés, hogy az állam hitéleti kérdésekben nem foglalhat állást. Ez a megfogalmazás nem zárja ki annak lehetőségét sem, hogy az állam és az egyház meghatározott kérdésekben, ügyekben, feladatokban „összekapcsolódjon egymással”

religious-freedom-under-assault-k1aa258-x-large1_1.jpg

Az Oktatási Jogok Biztosának Hivatala állásfoglalása szerint a köznevelési törvény lehetővé teszi az egyházi jogi személy és a vallási tevékenységet végző szervezet által fenntartott intézmények számára, hogy a hitéleti tevékenységgel összefüggő szabályokat állapítsanak meg, melyek betartása minden, az intézménybe jelentkező tanuló számára kötelező. Namost ebből következik, hogy a fenti helyzet mentén már igen is az alapjogok sértéséről beszélhetünk gyermekeink esetében. A hivatal 2015-ös jelentésében van egy passzus, miszerint

Hasonló tájékoztatást adtunk annak a szülőnek, aki állami iskolába íratta gyermekét, ám a tanulmányok közepette az iskolát átvette az egyik egyház. A szülő azt kifogásolta, hogy egyre több
hitéleti tevékenységet tesz az iskola kötelezővé a gyermeke számára. (549/2015/OJBIT)

Ugyanitt olvashatjuk, hogy

A szülő azt kifogásolta panaszában, hogy az egyházi fenntartású iskolába járó gyermekét – aki
egyébként jó magaviseletű, jó tanuló gyermek – azzal büntette az intézményvezető a vasárnapi
istentisztelet elmulasztásáért, hogy nem mehetett az iskola által szervezett táborba.
(629/2015/OJBIT)

Az Emberi Jogok Európai Egyezmény Első kiegészítő jegyzőkönyve szerint:

Senkitől sem szabad megtagadni az oktatáshoz való jogot. Az állam az oktatás és tanítás terén vállalt feladatainak gyakorlása során köteles tiszteletben tartani a szülők vallási és világnézeti meggyőződésével összhangban lévő oktatáshoz való jogot. [EJEE kj. 2. cikk] 

Ezen felül Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya szerint: „Az egyezségokmányban részes államok kötelezik magukat a szülők és adott esetben a törvényes gyámok ama szabadságának tiszteletben tartására, hogy gyermekeik vallásos és erkölcsi nevelését saját meggyőződésüknek megfelelően biztosítsák.” Az egyezségokmányt aláíró államok kötelezték magukat arra, hogy gondoskodnak olyan törvényhozási és egyéb intézkedésekről, amelyek biztosítják a vállalt jogok érvényesülését.

A „keresztény" erkölcs és a zombiapokalipszis esete

Szóval mindezek után miért is a NEM a fenti kérdésre a válasz?

Erre egy jó példa a nemiség kérdése. A kereszténység hittételei szoros kapcsolatban állnak a zsidó vallásos felfogással (Horuczi László, az SZTE egykori Filozófia Tanszékét vezető professzor szerint), mintegy abból fejlődtek ki. A zsidó vallásos felfogás, amelyet hűen tükröz a Biblia ószövetségi része, a nemi kérdésben több ellentmondást tartalmaz. Azonban már a kereszténységet megelőző zsidó vallásos felfogáson belül is kialakult egy olyan irányzat, amely a nemiséget misztifikálta, és bizonyos mértékig a bűnhöz kapcsolta. Ilyen vélemény tükröződik abban a nézetben is, amely például a női menstruációt, mint tisztátalanságot, bűnnek tekinti, és ezzel együtt a nőt alacsonyabb rendű félként kezeli. Tehát a keresztény erkölcs oktatásba örökítésével részben mintegy tovább szaporítjuk a nők alsóbbrendűségét tényként kezelő nézeteket. Sajnos a magyar vidéki iskolákban máig is gyakori jelenség a lányok diszkriminálása.

uy3mml.jpg

Vagy például a keresztény erkölcs azt mondja (legalábbis egy Katolikus tábori püspök nyomán), a legfőbb eligazítónk abban, hogy mit jelent a szó „nagybetűs” értelmében embernek lenni, maga Jézus, hiszen róla mondja a Szentírás: „Íme az Ember” (Jn 19,5). Ő az ember, mi csak „emberkedünk”. Ez viszont ember mivoltunk elutasítása. A kereszténység szerint az erkölcsösség nem előzmény, hanem következmény. Az istenismeretből, az iránta (Isten iránti) való szeretetből következnek tetteink, hiszen ha szeretünk valakit, törekszünk a kedvében járni, Isten pedig föltárta előttünk akaratát, de azt akarta, hogy ne félelemből engedelmeskedjünk neki, hanem azért, mert megismertük ôt és bízunk benne. A keresztény erkölcsiség végső alapja a lelkiismeret, ami arra szólít: „Tedd a jót és kerüld a rosszat!”  De mi alapján jó vagy rossz valami? Ki határozza meg, ha nem az emberi szellem, és annak intézményei? 

Az önálló gondolkodásról, és kreativitásról leszoktató passzusok közt pedig akár azt is megtaláljuk, hogy vitában inkább csendesen hallgassunk. Lehet, hogy a viták konfliktusokhoz vezetnek, de tisztelnünk kell a szembenállás jogát. Ugyanis szembenállás nélkül nincsenek viták, viták nélkül nem fejlődik senki kritikus gondolkodásmódja, a nélkül pedig egy irányított, ténylegesen „álember" válik az emberből. 

28870196_1726172974110955_3477369874060148736_n.jpg

Azt gondolnánk tehát, hogy a „keresztény erkölcs" egy, a gyakorlati élettől távol álló akadémiai probléma, valójában azonban a szekularizációt fenyegető állami intézkedések nagyon is valós problémává gyúrják. De érdemes azon elgondolkodjuk, hogy ha például a keresztény hit és kinyilatkoztatás a magatartás olyan erkölcsi szabályaira képes rámutatni, és azokat hitelesen elénk állítani, melyek az értelem számára nem elérhetőek, akkor az egyházak feltehetően képesek lennének olyan erkölcsi álláspont kialakítására, amely független a racionális analízis és érvelés eredményétől. Ez alapot adhat egy olyan szemléletnek, melyben az erkölcsi döntés vallásos engedelmesség kérdésévé válik, mivel az erkölcsi irányelvek és a vallási jogszabályok közötti különbség gyakorlatilag eltűnik. Ez megváltoztatná a modern élet nagyon is komplikált erkölcsi problémáinak tisztázásához szükséges vallásos és társadalmi dialógus alapfeltevéseit, és a konszenzus megteremtésének lehetőségét, mivel az egyház erkölcsi tanításának a tekintély, és nem az értelem által megragadható érvek adnák meg az alapot. 

Pál valószínűleg irigykedne

Az iskolák átadása miatt az a helyzet alakult ki, hogy 2017. augusztusi állás szerint 95 településen csak egyházi általános iskola választható, továbbá 39 olyan település van, ahol csak egyház, illetve vallási tevékenységet végző szervezet tart fenn gimnáziumot. A világi intézmények hiánya azért okozhat problémát, mert a köznevelési törvény (2011. évi CXC.) értelmében a vallásilag elkötelezett intézmény a tanulók „felvételének előfeltételeként kikötheti valamely vallás, világnézet elfogadását, és ezt felvételi eljárás keretében vizsgálhatja”. Mivel az egyházi közoktatási intézményeknek nincsen beiskolázási kötelezettségük, így akár elutasíthatják a településen lakó gyermekek felvételét is. További problémát jelenthet a nem vallásos oktatást igénybe venni szándékozóknak, hogy az idézett törvény rendelkezése szerint az etika tantárgy kiváltható hittannal. 

Az emberek viszont valahogy ezt nem értékelik: a Republikon Intézet egyik tavalyi kutatásában az egyházi-világi oktatást vizsgálta a közvélemény tükrében. Ezen kutatás végső konklúziói szerint

• A megkérdezettek döntő többsége szerint minden településen szükség van világi oktatásra.
• Egyetértés mutatkozik abban is, hogy ugyanannyi fejpénz jusson az állami és az egyházi iskolákban tanulókra.
• A többség szerint a diákokkal és a szülőkkel való egyeztetés nélkül ne adhasson az állam egyházi kezelésbe oktatási intézményt.
• Az eredmények azt mutatják, hogy a vallásos válaszadók közül is sokan támogatják a világi oktatást.

Világvége, meg ilyenek?

Rozi meglepődött, amikor gyermekének, aki a falubeli egyetlen állami általános iskolába járt, szeptembertől hittant kellett tanulnia. Az osztályközösség tavaly még szépen feldíszítette a termét, de az idei félévi fogadóórán már azt látta: a terem csupasz, fehér falait most egyedül vallási szimbólumok tarkítják. A lányára, akinek a magatartására korábban egyetlen tanár sem panaszkodott, a forró indián nyár közepén rászóltak: miért ér véget a szoknyája térd körül? Aztán: miért festi a körmét? A rászólást intő követte, majd fegyelmi határozat. ("Benne volt a házirendben is, nem tetszettek olvasni?") Fellebbezni az Egyházhoz lehetne, a család inkább rájuk hagyta. Rozi és lánya tehetetlenül álltak, és csak azt kérdezték: hogyan lehetséges mindez egy állami iskolában? Természetesen sehogy.

nevtelen_25.png

Mivel a Wikipédia "nem forrás", ezért belinkelem a KSH népszámálási dokumentumát, amiben úgyszint kiszúrhatjuk a fogyatkozó vallásosságot (14.-17. oldal). Az egyház számára nyilván kellemetlen tény, hogy az elmúlt években a magyar társadalom mindenféle politikai lobbi ellenére kezd elszakadni a sokak szerint idejét múlott vallási ideológiáktól. Ez a társadalom elkezdte felismerni, hogy a humánus értékek egy sokkal összetettebb és értékesebb jövőt tartogatnak, mint a dogmatizált hittantételek. Európában nem vagyunk egyedül ezzel. Izland például jó úton halad, hiszen egy nemrég készült felmérés szerint a 25 év alatti szigetlakók közt elméletileg nem találni olyat, aki szerint Isten teremtette volna a világot. Ha valaki ebben találja meg a spiritualitását, nyilván ezzel semmi gond nincsen - azonban ezzel megölni a szekularizmust és a humanizmust nem feltétlen jó irány egy olyan világban, ahol ezek az értékek egyre erősebbek. A fiatalság a jövőt látja, az az ő élettere, és mivel a kommunikáció világszintűvé fejlődött módszereit a legotthonosabban ők kezelik, nem célszerű hagyjuk hogy emberi kézből Isteni kézbe csússzanak. És ezt érzik ők is.

Úgy tűnik, Izland jó úton halad afelé, hogy hamarosan teljesen szekuláris állam legyen. Egy nemrég készült felmérés például kimutatta, hogy 25 év alatti izlandi fiatalok 0%-a hiszi azt, hogy Isten teremtette a világot. Ugyanakkor a szigetlakók 50%-a vallja, hogy hisz valamiféle istenben, 40%-uk meg ateista. A felmérés egyik legérdekesebb adata, hogy gyakorlatilag nem lehet Izlandon olyan fiatalt találni, aki azt hiszi, a világ isten kreálmánya lenne. 93,9%-uk az ősrobbanás elméletét hiszi el, 6,1%-nak pedig nincs véleménye a dologról. 0 százalék hiszi azt, hogy Isten a felelős a világ megalkotásáért. - a Transindex.ro portálról
Egy nemrég készült felmérés például kimutatta, hogy 25 év alatti izlandi fiatalok 0%-a hiszi azt, hogy Isten teremtette a világot. Ugyanakkor a szigetlakók 50%-a vallja, hogy hisz valamiféle istenben, 40%-uk meg ateista. A felmérés egyik legérdekesebb adata, hogy gyakorlatilag nem lehet Izlandon olyan fiatalt találni, aki azt hiszi, a világ isten kreálmánya lenne. 93,9%-uk az ősrobbanás elméletét hiszi el, 6,1%-nak pedig nincs véleménye a dologról. 0 százalék hiszi azt, hogy Isten a felelős a világ megalkotásáért. - a Transindex.ro portálról
Szólj hozzá

gyereknevelés jövőnk Magyarország