2018. ápr 23.

A női szexualitás vallási démonizálásáról

írta: KisKirály
A női szexualitás vallási démonizálásáról

43951265_1906068672839722_8411097758726881280_n.jpg

Avagy a vallások hogyan billentik a vallási morál megengedte szexuális viselkedésformák előnyeit férfi irányba, és hogy miként kötik gúzsba a női szexualitás szabadságát a nagy világvallások, név szerint a két legnagyobb.

A szexualitást hírhedten nehéz meghatározni. Lemon szerint a "testkép, önbecsülés, társadalmi interakciók, mítoszok, érzések és interperszonális kapcsolatok" összessége, míg Lefebvre azt állítja, hogy a szexualitás "verbális, vizuális, tapintási és szaglási kommunikáció, amely intimitást és szeretetet fejez ki". Így a női szexualitás ha nem is kimerítően, de kellő óvatossággal a női testkép, az önbecsülés, a női központú társadalmi kölcsönhatások, a nőkkel kapcsolatos szexuális mítoszok, a nőkkel kapcsolatos és a nőkre vonatkozó érzelmek és a nemi szerepeknek és elvárásoknak való megfelelés álatal definiálható. E kritériumokat nagymértékben befolyásolják, néha pedig teljesen meghatározzák a társadalmi, kulturális, vallási és politikai hatások. Egy adott társadalom tulajdonságai és természete ezért erősen meghatározzák, sőt, néha egyenesen diktálják a női szexualitást.

000.jpg

Egy, a kereszténység és az iszlám a női szexualitás ellenőrzésük alá vonásával kapcsolatos mondhatni megszállottságról folytatott vitában beszélni kell mindkét vallás vitathatatlanul patriarchális gyökereiről. A kereszténység és az iszlám férfiak által, és főleg férfiaknak alkotott vallások, alapvető doktrináikban és szentírásaikban vallási indoklással rendelkeznek a nők megkülönböztetésére, valamint biztosítják, hogy a női szexualitás kérdése továbbra is a férfiak kezében maradjon, ahogyan az a múltban is volt. A modern feminista mozgalmak ellenére az iszlám és a kereszténység - mivel jelentős befolyással rendelkeznek a társadalom fölött - továbbra is elnyomják a női szexualitást azon ideológiai, filozófiai, társadalmi, kulturális és politikai építőelemekkel, melyekből felépül patriarchális alapjuk.

A poszt megvizsgálja, miként szabályozza az iszlám a női szexualitást a szentírása által, és ennek történelmi is megvilágítja. Továbbá megmutatja, hogy a kereszténység semmivel sem kevésbé elnyomó a nőkkel szemben mint az iszlám.

A patriarchátus vajon mi?

Eredetileg Maine és Morgan a tizenkilencedik században a patriarchátust úgy határozta meg, mint egy "Bibliai modellen alapuló szervező erő, amely által férifak dominálta társadalmakban a hatalmat férfiak adják túlnyomó részt más férfiak, apák és férjek kezébe  tovább." Malinowski egyszerűsítette a patriarchátus kifejezést és egyszerűen egy "olyan patriotestesztális (apai ágon öröklődő) rendszert írt le, amely a nők felett a férfiak kezébe helyezi a hatalmat." Sylvia Walby meghatározása szerint a patriarchátus "olyan társadalmi struktúrák és gyakorlatok rendszere, amelyekben az férfiak dominálnak, elnyomják és kihasználják a nőket."

ira_giotto_1.jpg

Nem kétséges, hogy mind a kereszténység, mind az iszlám patriarchális vallások. Mindkettő akut és patriarchális jelleggel keletkezett az ábrahámi vallásrendszer alapján. A bizánci és nyugati kereszténység, illetve az iszlám tükrében Stearns szerint "ugyan lelket és üdvözülési lehetőséget adtak a nőknek, de továbbra is alárendeltekként kezelték őket, akik hajlamosak a gonoszt magukhoz ölelni. Még a vallás sem tudta aláásni a patriarchális elveket." Ironhorn gondolatai szerint, melyekben a tisztán patriarchális földről elmélkedik, melybe az iszlám magjait ültették, "a zsidósághoz és a kereszténységhez hasonlóan az iszlám olyan patriarchális társadalomban jött létre, ahol a patrilaterális endogámia és a törzsi családfák mentén való házasság gyakorlása megteremtette a formát a nők elnyomására a patrilineális társadalomban jóval az iszlám felemelkedése előtt." Inhorn érvelésének célja az volt, hogy megalapozza az iszlám ideológia védelmét a női elnyomás indokolt vádjával szemben, és hogy a hangsúlyt a "társadalmi, kulturális és politikai-gazdasági körülményekre" helyezze át, azonban ironikus módon pont ezek voltak annak a patriarchális rendszernek az építőkövei, melynek védelmére kelt. 

Női szexualitás az iszlámban

Nincs olyan dolog, amit mereven "iszlámnak" nevezhetnénk. Mint minden vallás, az iszlám is ellentmondások, variációk és árnyalatok keveréke, mely abból a tényből született, hogy pont úgy mint alkotói, a vallás is egy folyamatosan változó, tökéletlen jelenség. Az egyik muzulmán "iszlámja" nagymértékben eltérhet egy másik "iszlámjától". Mégis, ez nem akadály, hogy az iszlámot mint egységes meghatározást alkalmazzuk, hiszen voltak és vannak egyesítő elemei és alapjai. Az iszlám szent könyve, a Korán igen különböző egyéneket egyesít, azonban a magyarázata végül ismét megosztja az önmagukat muszlimként definiálókat. Vannak szufik, síiták, szunniták és ezekben az iskolákon még további megosztottság van. Vannak LGBT muszlimok, feminista muzulmánok, reformista muzulmánok, szekularista muzulmánok, liberális és konzervatív muzulmánok. Ezek a különféle kategóriák egyértelműen jelzik, hogy egy vallás több, mint csupán néhány részletének összessége; ez egy folyékony halmazállapothoz hasonlatos jelenség, amelyet egészében kell értelmezni és elemezni. Hogy még zavarosabb legyen az a zavaros, a vallás egy interaktív folyamatot is magában foglal, mely az egyéni követők és a vallás tanításai és hagyományai között születik meg, és térben és időben folymatosan változik és fejlődik. Ezért az "iszlám"-on belüli női szexualitással kapcsolatos gondolkodásnak kellően óvatosnak kell lennie, hogy elkerülje az egyszerűsítés lehetőségét. A legbiztonságosabb eszköz, amellyel értékelni lehet az iszlám és a női szexualitás közötti kapcsolatot, a Korán és a teológiai és történelmi összefüggések vizsgálata melyek azt a mindennapi élettel egy kontextusba helyezték - valamint a nem vallási befolyások vizsgálata, amelyek hozzájárultak az iszlám különféle eszméinek létrejöttéhez. 

white-sex-slave-muslims_1.jpg

A Korán szerint egy nő szexualitásának a meghatározása nem a saját joga, hanem egy férfié. A feleségnek be kell teljesíteni a férje szexuális vágyait, nehogy figyelmeztessék, elszigeteljék vagy akár megverjék. Egy férfi élvezheti a szexet több feleséggel, de ez a jog nem pusztán nem adatik meg egy nőnek, hanem érthetetlen fogalom női kontextusban és az aktuális vallási körben. Egy női fogoly a fogvatartója szexrabszolgájává válik, ugyanis a Korán háború esetén a nőt is háborús zsákmányként kezeli. A Korán azt is egyértelművé teszi, hogy “A nő számotokra megművelendő föld, ezért menjetek a földetekre, ahogy kedvetek tartja”. Ugyan vannak versek a Koránban melyek feleségük tiszteletben tartására ösztönzik a férfiakat, azonban ezt sokszor nem "modern" értelemben kell venni, hanem a középkori Arábiai női és férfi nemi viszonyok patriarchális kontextusában. A hadísz vizsgálatával mindennek történelmi hátteret is adhatunk: az nyilvánvaló, hogy Mohamed próféta nagy tiszteletben tartotta feleségeit, azonban e "tisztelet" mellett is mellkason ütötte a gyermek-feleségét, Aishát mikor az kissé csalfa volt, és képes volt nevetni mikor Abu Bakr megverte két feleségét is, mert azok "bosszantóak voltak" - vagy a tisztelete jele volt az is, hogy Khaybar csatája után pár nappal, miután emberei leölték a lány családját, feleségül vette és elhálta házasságát Safiyya bint Huyayy zsidó lánnyal, esetleg az, hogy egyszer egy nőt arra bíztatott, hogy bántalmazó férjéhez térjen haza és elégítse ki szexuális vágyait annak, még úgy is, hogy oly nagyon meg volt verve, hogy "arca zöldebb volt. mint a fátyol amit viselt". Mindebben a lényeg az, hogy a korabeli történelmi összefüggések szerint a nők iránti tisztelet nem feltétlenül felel meg a mai értelemben vett fogalomnak.

Mindez azonban nem akadályozott meg sok modern muszlimot abban, hogy a Szunna és a Korán szelektív olvasásával és modern gondolatok alkalmazásával egy kevésbé patriarchális iszlámot hozzanak létre maguknak. Természetesen az ummán belüli progresszív gondolatokkal ellentétben egyre népszerűbbek a szalafista mozgalmak, és az ilyen mozgalmak arra törekednek, hogy az iszlám visszatérjen középkori eredetéhez, amikor a wahhabiták és más szalafisták a hit egy úgymond tisztább formáját képviselték. Azt is el kell ismerni, hogy a Koránban és a "sahih" hadísztokban rengeteg átmenet és tanítás létezik, amelyek igazolják és legitimálják az iszlám egy szigorúbb alkalmazását és értelmezését. Ezeknek tudtában ismét elmondhatjuk, hogy a vallás nem csupán egyes részeinek összessége. És ennek következményeként az iszlám és a női szexualitás kapcsolatát aláássák azok a borzalmas mértékű feszültségek, melyek a 7. századi iszlám hívei, és egy modern, pragmatikusabb, választékosabb iszlám hívei között vannak.

sss_1.jpg

Dialmy szerint az iszlám szexuális normái önellentmondásosak: "az iszlám szexuális normái paradoxálisak: egyrészt lehetővé teszik, és valójában vonzóvá teszik a szexualitás gyakorlását, másrészt diszkriminálja a női szexualitást a férfiéval szemben... A férfiak több jogot kapnak a szexualitásra, míg a nők számára ez tiltott. Ez a paradoxon különbözteti meg az iszlámot a kereszténységtől, mivel a kereszténység általánosságban nem teszi csábítóvá a szexualitás gyakorlását; éppen ellenkezőleg, lemond róla és elfojtja." Az iszlám racionális, de paradoxális felfogása a szexualitásról gyakorlatilag megtestesíti az apák és keresztény gondolkodók egyik évszázadok óta fennálló panaszát. Aquinas arról panaszkodott, hogy "Ő [Mohamed] elcsábította az embereket [férfiakat] a testi örömök ígéretével." A XV. századi keresztény teológus és fordító, Juan De Segovia-val kapcsolatban Wolf megjegyzi hogy "rendszeresen emlékeztette olvasóit, hogy az Iszlám olyan vallás, amely ösztönözte a szexuális szabadosságot, az egyik leggyakoribb vádat amit a középkori keresztény polemikusok tettek azzal szemben. Meg volt győződve arról, hogy az örök szexuális kielégülés ígérete jelentős tényező volt az iszlám terjedésében."

Éva bűne

A szexualitás nyílt elnyomásának gyökereit a kereszténységben az Újszövetségben, különösképpen a pálos levelekben kell keressük. A kereszténység nagy hangsúlyt fektet a női szexualitás felügyeletére, melynek oka a genezis első három fejezetében található Éva, aki szimbolikusan és gyakran szó szerint véve is maga a női szexualitás. Ő az a csábító, aki az emberiség bukását eredményezte, és vele szemben áll Szűz Mária. Mária Éva antitézise - mint Ireneusz a második században írta: "Amint Éva Istennel szembeni engedetlenségre lett csábítva, úgy esküdött meggyőződésből Mária engedelmességet neki. Ezért hirdeti magát az Úr a férfi fiának, aki annak a fiúnak a képében születik újjá... ...egy férfi legyőzése nyomán esett az emberiség a halál rabigájába, és egy férfi által fogunk újra életre kelni is."

92af948e5c734547e4abd67902120672-satan-paradise_1.jpg

Ireneus az "Eretnekek ellen" című művének kivonatából két fontos "következtetést" vonhatunk le: az egyik, hogy az engedetlen nők felett könnyen átveszik az uralmat egyes démonikus erők, a másik, hogy a nők rendelkeznek azzal a szexuális erővel, mellyel arra sarkallhatnak férfiakat, hogy azok teljes fajunknak hátrányt okozzanak - ez egyébként népszerű motívuma volt a középkori Európa boszorkányüldözéseinek. Így a női szexualitás elleni védelem az egyik legfontosabb terület, amely aggodalomra ad okot a jámbor hímek számára, hiszen ha elesnek a hús vágyaival szemben, az könnyen az egész emberiség bukásához vezethet. Ez a fajta pszichológiai nyomás nem csak a kereszténységben, hanem az iszlámban is nők felé irányuló ellenségeskedést eredményezett. A Prédikátor könyve szerint "s úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb dolog az asszony, aki olyan, mint a hurok, a szíve háló, a karjai bilincsek. Aki Istennek tetszik, az megmenekül tőle, de a bűnöst megfogja. ... Ezen túl is kutattam még, de nem találtam semmit. Ezer között találtam egy férfit jónak, de asszonyt az összes között sem találtam." És itt a hasonlóság az iszlám szent szövegekhez, hiszen ahogy Mohamed mondta “Megmutatták nekem a poklot és soha nem láttam olyan ijesztőt. És láttam, hogy ott az emberek többsége nő.”

Ábrahámi kontextus

Hogy ezt az eredendő rosszindulatot a nőkkel, és a női szexualitással szemben mindkét vallásban megértsük, meg kell vizsgálni azokat a történelmi összefüggéseket, amelyeken belül ezek a vallások először kialakultak. Továbbá, mivel mindkét vallás teológiai szempontból a judaizmusban gyökerezik, fontos megvizsgáljuk a "szülővallás" befolyását e tekintetben. A nők ószövetségi ábrázolásról szóló gondolataiban Ruether azt írja hogy "a feleség elsődleges hozzáadott értéke a családhoz a szexualitása volt, amelyet a férje kizárólagos tulajdonának tekintett, mind az örömére, mind gyümölcsére tekintettel. Egy házas nő házasságtörése a gyilkossággal és a főbb vallási bűncselekményekkel azonos súlyosságú volt, és halálbüntetés járt érte. A probléma nem egyszerűen a házasságon kívüli szex volt (amelyet bizonyos körülmények között nyíltan toleráltak).

93bf77faf6f56c0d69566273a7b1a631_1.jpg

A probléma a tulajdon és a fennhatóság körül volt ez esetben. A házasságtörés megsértette a férfi alapvető és kizárólagos jogát a felesége szexualitásához. Támadásnak tekintették a férfi családon belüli fennhatósága ellen, és ebben a formában veszélyeztette a család integritását." Egyes muzulmán, keresztény és zsidó feministák abbéli revizionista törekvései ellenére, hogy a saját vallásaik patriarchális jellegét enyhítsék, a női szexualitás az ábrahámi vallási kontextusban valójában nem fosztható meg patriarchális gyökereitől - a hit, hogy egy mindenható isten írta vagy inspirálta patriarchális előírások örök és megkérdőjelezhetetlen bölcsességek szilárdan beékelt horgonyként tartják helyben és életben a középkori patriarchális gondolatokat a 21. században is. 

Láncokról végül

Az iszlám és a kereszténység patriarchális vallások, amelyek a patriarchális kultúrában gyökereznek. Mint ilyen, mindkét vallást áthatják a női szexualitással kapcsolatos patriarchális hiedelmek. A kereszténység sikeresen démonizálta a női szexualitást Éva karakterével, és az azzal kapcsolatos mítoszokat használva erre. Az iszlám ugyanakkor a szexualitást is magában foglalta, mégis elsősorban a férfi élvezetét tartva szem előtt. Ezen vallások alapvető tanaiban nyilvánvalóvá válnak a női szexualitással kapcsolatos patriarchális hiedelmek, és ezek segítségével ahogy a múltban, úgy a jelenben is férfiak tarják kezükben a nőket érintő domináns eszmecseréket. Hogy ezekben a vallásokban a patriarchális előírások megreformálhatóvá váljanak, mindkét vallásnak az alapvető építőköveit is meg kell refolmálni - vagyis a Bibliát és a Koránt.

74afd24bdc29e18dc114cca0f16e5f39_1.jpg

Egyszerűem el kéne utasítsuk a női szexualitásal kapcsolatos elnyomó kényszereket, és elutasítani ezen írások "minden tekintetben mérvadó bölcsességeit". Ezen okból sok keresztény és muszlim feminista úgy oldotta fel az adódó disszonanciát, hogy vallásukat a feminizmusuk elé helyezték, azonban ezzel a hiábavaló racionalizációval csak ahhoz járultak hozzá, hogy jusztifikálták a patriarchátust. Másfelől azzal lehet érvelni, hogy a vallás képlékeny jellege maga is megengedheti a vallásos feministák számára a mozgásteret, bár az ilyen terek hossza és szélessége mindig korlátozott, és korlátozódik a szent könyvek szövegeinek meghatározó jellegének ereje által. Mindkét esetben egy mindenható patriarchális, megkérdőjelezhetetlen, szent uralkodó szent tanai által azonban ezek a feministák kezei meg vannak kötve. Ebben rejlik e vallások igazi hatalma a női szexualitás irányításában. Hiszen hogy Voltaire szavaival éljünk

 Az elnyomottaknak nehéz megszabadulni azoktól a láncoktól, amelyeket tisztelnek.

 

Forrás: https://michaelsherlockauthor.wordpress.com/2017/01/12/islam-christianity-the-demonization-and-exploitation-of-female-sexuality/
a poszt a fenti írás szöveganyagának kivonata, melynek szerzője Michael A. Sherlock (https://twitter.com/sherlockmichael)

Szólj hozzá

szex vallás iszlám nők érdekesség biblia jövőnk