Aki járt már annak a Fényes Adolf utcai gyárépületnek az alagsorában, mely Budapest legrégebbi, még be nem zárt kultikus underground klubjait rejti, feltűnhettek a Kék Yuk dekorációinak blaszfémikus szimbólumai. Erről beszélgettünk egy keveset Sipos Barnabással, ezeknek az alkotásoknak a megteremtőjével.

- Először is, ugye te alkottad a Kék Yuk interiőrjének egyes elemeit?

- Igen. Egy jelentős részét.

- Elvárt dolog volt az a szombolika és hangulat ami abban van, vagy lényegében szabad kezet kaptál valami koncepció mentén?

- Halványan meg lett fogalmazva a tulajdonos részéről, hogy Ő szereti ezt a témát. Innentől kezdve tulajdonképpen majdnem teljes alkotói szabadságom volt. Ez valahol annak a közönségnek volt egy gesztus, ami a death metal koncertekre jár le. Illetve kivált egy alapvető katarzist a látogatókból.

- Szívesen dolgozol egyébként ilyen témákon nem külső kérésre is?

- Alapvetően én egy vallásos környezetből jövök. A szüleim Hit Gyülekezete tagok voltak, ezért én is több mint tíz éven keresztül látogattam ezeket az istentiszteleteket. Nagyjából háromtól 13-14 éves koromig volt ez számomra kötelezettség. Ennek tükrében van egy sajátos viszonyulásom a vallásokhoz. Ez visszajön pár munkámban. Nem mondanám, hogy feltétlen ez a jellemző. Viszont engem rettentően szórakoztat a blaszfémia és egy hálás feladatnak élem meg, ha ilyen munkákat várnak el tőlem.

- Mi úton kerültél a Yukas projekt közelébe?

- Miután kikeveredtem a Hit Gyülekezetének bűvköréből, próbáltam sokfelé nyitni spirituálisan. Semmi tudatos nem volt benne. Azt hiszem a scythe.hu-n futottam bele a sátánizmusba és az internetről letöltött La Vey Bibliát olvastam el.

- Mikor kezdtél amúgy művészettel foglalkozni? Illetve volt-e köze ennek a vallásos környezetnek hozzá?

- Azt hiszem, a vallás katalizátor lehetett abban, hogy elkezdtem alkotni. A környezetem, amit korábban említettem, rengeteg elfolytással járt. Illetve volt egy viszonylag jó kézügyességem, ezért nagyjából már általános iskolában kiütközött, hogy van érzékem a képzőművészetekhez. Ennek a kettőnek a találkozása vezetett talán ahhoz, hogy nem feltétlen tájképeket festeek, hanem inkább nyomasztó témákhoz nyúlok. Azt, hogy ezt a készséget komolyabban kamatoztassam, az tulajdonképpen csak az elmúlt 4-5 évben merült fel bennem. Addig pusztán egy hobbi volt. Mostanra próbálom ezt komolyabban venni.

- Van kedvenc stílusirányzatod?

- Vannak kedvenc művészeim, a legkülönbözőbb irányzatokból. Tehát mint fogyasztó nem tudnék egy ilyet kiemelni. Mint alkotó pedig még mindig útkeresésben vagyok, tehát magamra vonatkoztatva sem tudok ilyen megállapítást tenni.

- A TST-vel, és annak elveivel való kapcsolatod milyen?

- Nem tudom magamat teljesen elkötelezni egy teológiai irányzat felé sem. Azt hiszem, van egy saját világnézetem, ami az én fejemben összeáll egy analógiává. A TST-nek vannak humanista alapelvei amivel tudok azonosulni. Ami pedig az intézményesített egyházak támadását, vagy bírálatát illeti, azzal szintén.

- Mik a terveid a jövőre nézve?

- Festem a saját képeimet, illetve kontaktban vagyok pár szórakozóhellyel, akikkel szintén dolgozunk egy egyedi design kiakalításán. Emellett szoktak tőlem bútorfelújítást is kérni, illetve egyedi hangszereket festek/építek. Dolgozom egy egyedi kialakítású hangrendszer design-on, amit én tervezek és kivitelezek. Ez főleg egyedi bluetooth speakereket jelent. De ez még nagyon a jövő.

- Van esetleg valami konkrét műved amire különösen büszke vagy?

- Azt hiszem talán a Kék Yukban található három boltív. De nehéz egy ilyet kiemelni.