A Bostoni Egyetem egy, Kathleen H. Corriveau vezette kutatócsoportja azt vizsgálta nemrég, hogy a gyerekek képességet a valóság és fikció megkülönböztetésére hogyan befolyásolja a találkozásuk a vallással. Arra jutottak, hogy igen meglepő hatással van a kiskorúakra a vallással való találkozás: a gyerekek kevésbé lesznek képesek megkülönböztetni a valóságot és a kitalációt.

A kutatók öt és hát éves gyerekek csoportját szembesítette három különbözőféle történettel – vallásival, fantasztikussal és realisztikussal. A vallásos családból származó gyerekeket további csoportokra osztották: templomlátogató állami iskolásokra, nem vallásgyakorló vallási iskolásokra és vallásos, vallási iskolát látogatókra. Egy negyedik csoportot azok a gyerekek képeztek akik nem vallásgyakorlók, állami iskolások és nem találkoznak sem az iskolaban, sem otthon a vallással. A kutatás célja az volt, hogy kiderítse a vallásban érintett gyerekek a történetek központi alakjait be tudják-e azonosítani mint igazi vagy kitalált karakter.

Az eredmények szerint a vallásgyakorló és/vagy egyházi iskolába járó gyerekek sokkal nehezebben tudtak a valóság és a kitaláció között különbséget tenni mint a nem vallásos hátterű társaik. Úgy fest a vallásos elképzeléseknek igen nagy hatásai vannak a fiatalok valóságérzékelési képességeire, nem csak a vallásos történetek de a fiktív történetek esetében is.

A tanulmány egyik legmeglepőbb aspektusa az volt, ahogy a gyerekek előélete a fantasztikum-történetek központi alakjainak megítélését befolyásolta. Ezek a mesék kétfélék voltak: varázslat nyomán kibontakozóak és varázslat nélküliek. A szekuláris neveltetésű fiatalok hajlamosabbak voltak a fő karaktereket kitaláltként jellemezni ellentétben vallásos hátterű társaikkal, akik viszont inkább arra hajlottak, hogy valódiak ezen történetek szereplői.

További következtetés, hogy vallási háttértől függetlenül az összes gyerek a realisztikus történetek szereplőit valódiként azonosította. Azon történetek esetében melyekben „isteni közbeavatkozásra képtelen események zajlottak" a (otthoni és/vagy iskolai) vallásos hátterű gyerekek a fő karaktert valóságosként határozták meg, bár ebben nem volt semmi meglepő. Másfelől viszont a vallásos háttérrel nem rendelkező gyerekek felismerték ezen szereplők kitalált voltát.

A tanulmány szerzői szerint

Még ha nincs is a gyerekeknek természetes hajlamuk az isteniben való hitre, a vallási neveltetés könnyen rávezeti őket erre.

...a vallásra tanítás által, és főleg a csodákkal kapcsolatos történetek által a gyerekek hajlamosabbá válnak a képtelen elfogadására. Ami azt illeti, a hétköznapi történésekkel szemben széleskörűbb lesz esetükben a lehetetlenségek valóságként való elfogadása.

A tanulmány következtetései arra mutatnak rá, hogy akarva vagy akaratlanul de a vallás a gyerekek természetes hiszékenységet használja ki arra, hogy a szent könyveik – mint a Biblia - emberfeletti alakjaiban hinni kezdjenek. Egy 2013-as Gallup kutatás alapján az amerikának mintegy 28 százaléka szerint a Biblia effektive Isten szavait tartalmazza, masik 47 százalék szerint azt Isten szavai inspirálták.

Elég nyilvánvaló tehát, hogy nem születünk hívőknek, de a vallási tanítások azokká formálnak beninünket.

A tanulmány elolvasható ezen a linken.

Kapcsoló blog anyag: Szóval akkor Sátán is kinn volt a diáktüntetésen?