Az ördög dekódolása nem könnyű feladat, de megpróbáljuk. Szimbólumhatározó folytatás.

Egy korábbi posztban foglalkoztam a pentagrammával mint szimbólummal. Most azonban ismerkedjünk meg azokkal melyek kevésbé, esetleg még többet jelennek meg manapság a világ kultúráiban. Aki követi a blogot több felületen, az már találkozhatott ezekkel a szimbólumokkal, most nézzük meg jobban mit is takarnak.

A Leviatán keresztje 

A Leviatán keresztje, vagy más néven a Sátán keresztje egy több szimbólumot magában foglaló, bonyolult jelkép. Felső részét a kettős-kereszt teszi ki, amely időszámításunk előtt (kb. 1800 körül) vált először szimbólummá; alsó- és felső- Egyiptom egyesülését jelképezve. Sokak szerint a test, szellem, ész hármasát jelképezi. Ezt később elfeledték, és keresztény jelképként kezdték használni. A kereszt az emberiség egyik legenigmatikusabb szimbólumán, a végtelen jelén áll. 

A jelkép eredetileg a kénkő, vagyis a kén elem jele volt az alkimisták idejében - a ként elég régóta asszociálják az ördöggel és a pokollal. Abban az időben azon három elem egyike volt, melyek az alkimisták az arisztotelianizmus (Aresztitolész filozófiájára épülő filozófiai irányzat) rendszeréhez adtak – a másik kettő a só volt és a “hydrargum”, vagy ahogyan manapság ismerjük, a higany. A kén egyik fontos tulajdonsága, hogy halovány kék lánggal való égésekor előbb folyékony halmazállapotúvá válik. A régi időkben egy ezt megfigyelő ember számára ez valahogy úgy hathatott, hogy a szilárd anyag elfolyik, és földöntúli lángokkal kigyullad. A kénkövet nem véletlen nevezték “lángoló kőnek” - pontosan ez volt az a tulajdonsága aminek nyomán a gonosszal került egy lapra.  

Azonban az ördöggel és a pokollal való asszociáció gyökerei sokkal inkább a geológiában keresendőek. Kenet jellemzően vulkanikusan aktív területeken találhatunk, illetve a melegvízi források közelében. A kutatások azt mutatják, hogy az izraeliták és a palesztinok olyan eseményeknek lehettek szemtanúi melyeknek során nagyon is ördögiek voltak a tűz és a kénkő lángjai. A régió nagyon aktív volt szeizmikusan és még manapság is gyakoriak a földrengések arrafelé. A föld alól feltörő láva a kénnel kombinálva olyan látványt hozhatott létre, mintha maga a pokol szabadult volna el. Az akkoriban elérhető, még primitív tűzoltási lehetőségek egyike sem volt ráadásul hatásos a pusztító jelenség ellen.

Meglepő módon a legújabb kutatások eredményei nagyon is "alátámasztják" a keresztény elképzelést  a Föld gyomrában megbúvó pokolról. 2015-ben angol kutatók azt fedezték fel, hogy a Föld magja akár tízszer annyi kenet tartalmazhat, mint a bolygó többi része. Körülbelül a Hold súlyának tizedét teheti ki a Föld magjában található kén súlya.  

A Leviatán keresztjét nagy valószínűséggel a templomos lovagrend alkotta meg - aztán pedig Anton LaVey adoptálta sátánista filozófiájába. Korábbi sátáni asszociációról nem tudunk.  

A végtelen jele pedig talán az egyik legszebb pogány szimbólumunk. Matematikai jelként az angol matematikus, John Wallis 1655-ben vezette be az ómega görög karakter újra felfogásaként. A "végtelen" fogalma viszont nagyon régóta foglalkoztatja az embert: írásban először Arkhimédész játszott el annak gondolatával és az abban rejlő lehetőségekkel. A pogányok számára fontos volt a nyolcas alakban a saját farkába harapó kígyó, amely a végtelen körforgását szimbolizálta. 

És a Leviatán? Az Ótestamentumban jelenik meg a Leviatán vagy Leviathán, amit aztán több (apokrif) ókori irat is felhasznál.  Isten megöli a Leviatánt, amelynek halála és húsának elfogyasztása szimbolizálja az utolsó ítéletet, a világ konfliktusainak végét, az üdvözültek örömünnepét a keresztény gondolatkörben. A gigantikus vízi szörnyeteg megölésének szimbolikája sok helyütt megjelenik: a mezopotám hitvilágban Marduk öli meg Tiamatot, a védákban Indra öli meg Vrtrát, a skandináv mitológiában Thor öli meg a Jörmungandr-t. A leviatán szó aztán a kultúrában általános kifejezés lett a hatalmas tengeri rémlényekre.

Fellelhető néhány irodalom amely arra utal, hogy egy ehhez hasonló szimbólumot használtak az ősi egyiptomiak a káosz erőinek képi megjelenítésére, melyekből az univerzum született.

A modern korban a szimbolika gyakorlatilag a keresztény kereszt gúnyrajza, amely az örökkévaló embert, mint önmaga felemelkedésének a forrása jeleníti meg.

Lucifer pecsétje 

Lucifer pecsétje már egy kevésbé ismert, mágikusnak titulált szimbólum. Eredetileg egy olasz grimoárban, a Grimirium Verum-ban, vagyis az Igaz Grimoárban jelent meg a rajz. A könyv szerint más jelekkel együtt Lucifer, mint angyal vizuális megjelenítésére szolgált. Messzebbre nem visszavezethető az eredete.

A grimoár keletkezésének ideje sem ismert pontosan: a könyvben írott évszám alapján a 16. századra tehető, azonban Arthur Edward Waite okkultista és miszticista azt a 18. századra teszi, és keletkezési helyeként nem Memphiszt, hanem Rómát jelöli meg. A grimoár egyes részei megjelentek a reneszánsz mágia legérdekesebb műveinek egyikének, a Salamon Kulcsának egy újrakiadásában, azonban pont a "gonosz szellemek" megidézéséről szóló részek miatt azt később kivették belőle. Olvasnád a grimoárt? EZEN a linken megteheted! 

A fordított kereszt

És akkor elérkeztünk a legtöbbet vitatott jelképhez: a fordított kereszthez. Első sorban azért bonyolult ez a szimbólum, mert valójában nagyon is keresztény és emiatt sokan vitatkoznak a sátánista gondolatokhoz való társításával. 

A fordított kereszt keresztény gyökereit 50 és 200 között és Péter apostol környékén kell keressük. Péter személyével kapcsolatban a legfontosabb szempont, és ugyanakkor a leginkább vitatott is, a római katolikus egyház azon meggyőződése, hogy Jézus által kijelölt vezetője volt az apostoloknak, és ez a vezető szerep a római pápák mindenkori szolgálatában szervesen folytatódik. A katolikus hagyománnyal szemben a történészek zöme inkább úgy tartja, a pápaság intézménye csak a 4. századtól kezdett kiformálódni. A kereszténység első három századában azért nem lehet még pápaságról beszélni, mert ekkor még ez a sajátos hatalmi képződmény nem létezett. Róma püspökei a 4. századtól kezdték használni azokat a címeket, amelyek a pápaság meghatározó és elengedhetetlen tartozékai és ismérvei mindmáig. Ezek közé tartozik maga a pápa, azaz atya, Szentatya kifejezés, a pontifex maximus cím, továbbá a Péter apostol utóda, Jézus Krisztus helytartója, az egyház feje titulusok.

A görög nyelven alkotó egyiptomi ókeresztény teológiai író Órigenész Adamantiosz írásaiból tudunk először Péter különös mártírságáról: fejjel lefelé feszítették a keresztre ugyanis. A tradícióval aztán Péter Mártírságában - egy töredezett apokrif irat melyet 200 körül írhattak - találkozhatunk, ami Péter apostol cselekedeteibe is belekerült. A mű elbeszéli Péter apostol és Az apostolok cselekedeteiből is ismert Simon mágus harcát. A könyv szerint Jézus felszólította Pétert Jeruzsálemben, hogy menjen Rómába, és harcoljon ott a csodákat művelő (gnosztikus) Simon mágussal. Péter ezért elment Rómába, és leleplezte Simont, majd ott prédikációival és csodatetteivel sok hívet szerzett a kereszténységnek. Nero római császár ki akarta végeztetni, de Péter elmenekült Rómából. Menekülése közben találkozott a Róma felé tartó Jézussal, akitől megkérdezte, hogy hová megy ("Qou vadis, Domine?"). Jézus azt válaszolta, hogy Rómába megy, és Péter helyett ismét keresztre feszítteti magát. ("Romam eo iterum crucifigi!") Péter ekkor elszégyellte magát, és visszament Rómába, ahol végül is őt feszítették keresztre - viszont fejjel lefelé, mert Péter nem érezte magát méltónak arra, hogy olyan halállal haljon meg, mint Krisztus.

És itt érkeztünk el a dolgok pikáns részéhez. Később, a popkultúra egyfajta ikonná formálta a fordított keresztet, sőt, a kereszt megfordulásának folyamatát is mint a gonosz jelképe. Horrorfilmek tucatjaiban köszönt vissza, aztán a közelmúltban és manapság is divattá vált a legkülönbözőbb okkult szimbólumok fordított verzióit magunkra aggatni. Ennek bizonyára köze lehet a manapság kirakati bohócságokká torzult okkult és ezoterikus szimbólumok akár fordított megjelenítése - lázadásként, vagy éppen a nevetséges mivolttá torzulás kritikai tartalmával való szimpatizálás okán. Sajnálatos módon ezek az ősi szimbólumok valahogy egy kalapba kerültek a New Age mozgalom röhejes dolgaival - annak a mozgalomnak a kalapjába, mely nem szégyellt és szégyell több évszázados gondolatokat és ábrákat holmi silánysággá kicsinyíteni, hogy a delúzió jegyeit viselőknek is legyen mihez kapcsolni szétesett életüket. Az a mozgalom, ami emberek ezreit tartja abban a beteges tévképzetben példának okáért, hogy intergalaktikus csillaggyermekek harcolnak a Föld békéjéért interdimenzionális alakváltó gyíkemberekkel. 

Így aztán érdemes tisztázzuk, hogy a sátánista gondolkodásban mit is takar a fordított kereszt. A szimbólumok megfordítása nem csak rajzolt képüket, hanem a bennük rejtőző mélyebb filozófiai értelmet is megfordítják. És tudjátok mit? Mi sem vagyunk "méltóak" a Krisztusi gondolkodásra. Mert nem vagyunk annak a háborús, illiberális, és maradi gondolkodásmódnak az elfogadói, amelynek Krisztus a kabalája (lásd még EZT a posztot).

Nem vagyunk annak a  gondolkodásmódnak részesei, hogy bár oly sokan nevezik magukat hithű kereszténynek, mégis annyira sem ismerik saját vallásukat, hogy tisztában legyenek azzal, hogy másik oldalról közelítve a fordított kereszt nagyon is az ő szimbólumuk is.

Óh, az irónia...